P-18 felderítő lokátor

Frekvencia 150-170 MHz
Impulzus teljesítmény 250 kW
Impulzushossz 6 µs
Impulzus ismétlési frekvencia 360 Hz
Hatósugár 360 km
Mérési pontosság ferdetávolságban 1800 m
Mérési pontosság oldalszögben 1,5 fok
Antenna forgási sebesség 3/6/10 fordulat/perc
Idegen/saját felismerő rendszer NRZ-12
Jobban észleli a lopakodókat A szovjet P-18 felderítő lokátor 16 darab, teherautó alvázra telepített, két sorban elrendezett Yagi-antennát alkalmaz. Mivel méteres frekvenciatartományban dolgozik, könnyebben észleli a lopakodó repülőgépeket, mint a korszerű, magasabb frekvencián dolgozó lokátorok. A Szerbia fölött 1999-ben lelőtt amerikai F-117 vadászbombázó repülőgépet is egy módosított P-18-cal észlelték. NATO-kódja: Spoon Rest D. A rakétakomplexumok számára fejlesztették A típust a P-12 lokátor továbbfejlesztésével alakították ki a Szovjetunióban az 1960-as évek legvégén, elsősorban az Sz–75 légvédelmi rakétakomplexumok számára. Az Ural 4320 alvázra szerelt antennák 360°-ban elforgathatóak. 1971-ben rendszeresítették. Az 1970-es évek vége óta szolgál Magyarországon A Magyar Néphadsereg 1977-ben állította hadrendbe a típust a P-12 lokátorok fokozatos leváltására. Összesen 45 darab védte és védi hazánk légterét, mivel a P-18 a mai napig a radarezred technikai eszköztárának integráns része. A Magyar Honvédségnél hadrendben álló példányokat a 2000-től korszerűsítették. A Hold-radar kísérlet 2000-ben egy P-18-as segítségével ismételték meg Medinán Bay Zoltán 1946-ban végzett híres Hold-radar kísérletét, amely során először sikerült radarjelet küldeni a Holdra, majd észlelni a visszavert jelet.