Tobak Tibor könyvéből kölcsönzött sorokkal idézzük meg a második világháború legendás bombázószázadának „boszorkányos” jelvényét.
A magyar bombázó erőket a harmincas évek végén és a háború alatt is többször átszervezték, amit egyedül a Boszorkány elnevezésű század élt túl. Az alakulat jelvénye a seprűnyélen lovagló boszorkány volt.1936-ban már megalakult az első Boszorkány század: „Légiposta Csoport” fedőnéven. Később a századjelvényt a 2/1-es éjjeli bombázó század Caproni 101-es gépein, a 3/6-os könnyűbombázó század Caproni 135-bis gépein, majd Junkers 88-as gépeken alkalmazták. Az 1941/42. évi hadrendben elrendelték
a 4. bombázóosztály megalakítását, amelynek első századát, a 4/1-est, szintén Boszorkánynak nevezték. A seprűs boszorkány 1942-től, a Mocsáry István őrnagy vezette bombázó osztály összetartozási szimbóluma is lett. A jelvény 1933-1945 között Szombathelyen, Debrecenben, valamint a hadműveleti területeken tűnt fel. A Keleti frontot is megjárt Boszorkány századjelvény 1990-ben éledt újra, amikor is Taszáron, az 1. hajózószázad tagjai elhatározták, hogy a század, a debreceni Boszorkányok jogutódja szeretne lenni. A második világháború Boszorkány századának veteránjai elfogadták az eredeti jelvény nyomán tervezett taszári változatot. A „régi-új” századjelvény a MiG-21bisz típusú gépekre került fel.
(forrás: Tobak Tibor: Pumák és Boszorkányok;
dr.Csizek Zoltán: Magyar repülőszázadok és századjelvényeik 1933-1945)
