Rendezvényeink

2020

december

11

Ablakkiállítás - "két jó barát"

A RepTár Szolnoki Repülőmúzeum a varsói csata 100. évfordulója alkalmából egy ablakkiállítást rendezett. A kiállítás a Hangár épületének ablakaiban látható, melynek szöveges részei olvashatóak. 

1. ablak
 
Lengyelország kedvező Magyarország számára
 
A vesztesek oldalán levő magyarok számára az első világháború vége addigi állami struktúrájuk felbomlását, az uralkodói kabinetek többszörös változását, puccsokat és forradalmakat, polgárháborút, gazdasági leromlást és a Szent István koronája területének tényleges felosztását hozta. (...)
A háború végén Magyarország olyan forradalmat élt meg, amely október utolsó napjaiban megfosztotta a trónt, előbb IV. Károlyt, majd az általa helyettesévé kinevezett Habsburg József főherceget. (...)
1919 márciusában a Magyar Szocialista Párt vette át, amely a Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja Egyesüléséből jött létre, amely kiszabadította a kommunistákat a börtönökből, létrehozva velük a munkás-, katona- és paraszttanácsok struktúráján alapuló Forradalmi Kormányzótanácsot, a kormányt. A politikai, társadalmi és gazdasági változásokat a bolsevik Oroszországban bevezetettek mintájára a "vörös terror" kísérte. (...)
Románia katonai beavatkozása július 30-án, majd másnap Cseh-Szlovákiáé következik. Ez az agresszió a Forradalmi Kormánytanács összeomlásához vezetett (amely 1919. augusztus 1-jén mondott le). (...)
Ebben a helyzetben Horthy Miklós (Ferenc József császár volt adjutánsa, admirális) vette át a hatalmat az országban, aki az Antant beleegyezésével 1919. november 16-án az újonnan megalakult "nemzeti hadsereg" élén bevonult Budapestre. Két antikommunista politikai központ inspirálta a hadsereg alakulását: a Bécsben alapított Bethlen István féle Anti-Bolsevista Comité és a Károlyi Gyula által Aradon létrehozott kormány. (...)
Mindkét kezdeményezés együttese okozta, hogy 1919. november végén Budapesten megalakult egy koalíciós kormány, amely Huszár Karoly elnökletével a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából, a Kisgazdapártból és a Szociáldemokrata Párt jobbszárnyából állt. Az 1920. január 25-én tartott általános választások a Kisgazdapárt és a Keresztény Nemzeti Unió többségét adták. (...)
Horthy admirális abban reménykedett, hogy a békeszerződés tárgyalásakor legalább néhány magyar területi igényt figyelembe vesznek. Lengyelország azon kevés országok közé tartozott, amelyeket hagyományos baráti kapcsolatok kötöttek, és amelyek akkor kedvezőek voltak Magyarország számára. (...)
Az 1920-as nyári hónapokban a lengyel háborúban bekövetkezett bolsevik sikerek okozta fenyegetés arra késztette a magyarokat, hogy féljenek az 1919 tavaszán és nyarán, a Magyar Tanácsköztársaság fennállása alatt tapasztalt helyzet megismétlődéstől. (...)
A lengyel diplomácia csak azt javasolta, hogy harmadik elemként vonják be Budapestet a lengyel-román "kombinációba". Ez erősítené a három ország potenciálját, Oroszország bolsevik agressziója esetén Lengyelország is egy közös, közel ezer éve létező lengyel-magyar határt akart.
 

2. ablak
 
1920: A lengyel hadseregnek elfogy a lőszere
 
Ellátás kézifegyverekkel. A katonai egységek csaknem 50% -a francia kézifegyverekkel és gépfegyverekkel volt felszerelve, több mint 30% -a német fegyverekkel, és körülbelül 20% -ka osztrák fegyverekkel rendelkezett. Az előbbiekkel felfegyverzett egységek százaléka az 1919-es kb. 30% -ról 1920-ban közel 50% -ra nőtt. Az 1918-1920 években Magyarország három alkalommal, döntő pillanatokban nyújtott segítséget Lengyelországnak a puska-, tüzérségi lőszerek és egyéb hadi anyagok szállításában. Az első lőszerszállítás Lengyelországba 1918 novemberében érkezett meg, amikor a kassai lőszerraktárból ismeretlen mennyiségű puska lőszert szállítottak. Ennek köszönhetően harcba szállhatott Galíciában az ukránokkal, és Lemberg védelme sikeresen kivitelezhető volt.
 
Kazimierz Sosnkowski tábornok 1920. július 5-én az Állami Védelmi Tanács ülésén tájékoztatást adott a Lengyel Hadsereg rendelkezésére álló lőszerek számáról. Abban az időben, Gdańsk szabad város volt, Németország, Csehszlovákia és Ausztria blokkolta a szállítási útvonalakat, Amennyiben Lengyelországba nem érkezett volna hadianyag szállítás, az előrejelzések szerint 1920. augusztus 14. körül elfogyott volna az utolsó lőszerük.
 

3. ablak
 
Teleki Pál - Lengyelország barátja
 
A széki Teleki Pál Budapesten született 1879. november 1-jén. Apja Teleki Géza, az erdélyi magyar arisztokrácia politikusa, nem nélkülözve az irodalmi ambíciókat. Az anyja pedig Muráti Irén, görög származású pesti kereskedelmi családból származott. (...) Pál volt az egyetlen gyermek, és a gyenge egészségi állapota miatt magántanulóként végezte tanulmányait. Érettségi vizsgáját a budapesti piarista gimnáziumban tette le, majd a fővárosban kezdett jogi tanulmányokat folytatni. Valójában azonban soha nem érdekelte a jog. Már az első évben elkötelezte magát a földrajzi tanulmányok iránt, és ezeken belül mindenekelőtt a kartográfia történetének, amelyet Lóczy Lajos, a budapesti egyetem professzora, az akkori idők kiemelkedő földrajzkutatója felügyelete alatt végzett. (...)
1904-ben Magyarország politikai válságot élt át, amelynek következtében új parlamenti választásokat írtak ki. Az alig 25 éves Teleki indult és nyert helyet a Kővári járásban. (...)
1919. március 21-én Károlyi lemondása után rövid távú kísérlet indult Magyarországon egy kommunista állam létrehozására, amelyben a kommunistákon kívül szociáldemokraták is voltak. Teleki csatlakozott a Bécsben gyülekező forradalom ellenfeleihez, majd Szegedre utazott, egy dél-kelet magyarországi nagyvárosba, amelyet akkor a franciák tartottak megszállva, ahol ellenforradalmi kormány jött létre. (...)
A Magyar Tanácsköztársaság bukása után (...) 1920 áprilisában külügyminiszter lett, 1920 júliusától 1921 tavaszáig pedig először volt Magyarország miniszterelnöke. (...) 1922-től a magyarországi cserkészmozgalom vezetője, majd ennek a mozgalomnak a tiszteletbeli parancsnoka. (...) 1939 őszén befogadta a Lengyelországból származó, Magyarországon menedéket kereső polgári és katonai menekülteket, összesen 90-100 ezer embert. Teleki Lengyelország iránti szimpátiája mély katolicizmusán, valamint a két ország közötti történelmi kapcsolatokon alapult. A lengyel-magyar barátság hangsúlyozása elengedhetetlen téma volt beszédeiben. (...)
1920. július 22., Budapest
Teleki Pál miniszterelnök kormányának politikai programjának bemutatása az Országgyűlés plenáris ülésén (részlet Lengyelországról)
[…] Emellett olyan jelenségeket is látunk, amelyek a határon zajlanak és túlmutatnak Magyarország határán, ismét a vörösök agitációja erősödik. A lehető legerőteljesebben kell állást foglalnunk ellene.
(a terem élénk tapsai).
Itt láthatjuk a testvéri lengyel nemzetet, aki évszázadok óta harcolt velünk a kelettel.
(Ováció van a teremben).
Ma a lengyelek hősiesen harcolnak, mivel annyiszor küzdöttek a mindent elsöprő erőszak ellen.
(Kiáltja a közönség: "Igy igaz").
A magunk részéről sajnáljuk, hogy nem tudunk segítségükre lenni, de bármilyen erősséggel és jelentőséggel bírunk az európai koncerten, azt követeljük, hogy Európa saját és Lengyelország érdekében adjon neki megfelelő támogatást.
(Élénk taps és együttérzés a teremben. Denes Patacsi közbeszól:
"Az egész keresztény világ érdekében!").
Évszázadok óta mi vagyunk Európa és a kereszténység zászlóvivői. Ebben a harcban hűséges társai maradunk Lengyelországnak, és mindent megteszünk azért, hogy a Nyugat felismerje és képes legyen tőlünk függő segítséget nyújtani.
(Kiáltja a közönség: " Igy igaz ").
 

4. ablak
 
Lengyelország számára gyárt a csepeli gyár
 
Két, 80 kocsiból álló szerelvény 1920. július 27-én indult a magyar Csepel-szigetről (ma Budapest kerülete). Becslések szerint 21–22 millió puskatöltényt vittek. A szállítás áthaladt Romániában, és 1920. augusztus 12-én eljutott Skierniewice-ig. A kirakodás után a lőszert azonnal a frontra irányították. Ily módon Magyarország hozzájárult az 1920-as varsói csata lengyel győzelméhez. Magyarországtól testvéri segítséget nyújtott Lengyelországnak a lengyel-bolsevik háború végéig, sőt 1921 júniusáig.
 
Weiss Manfréd gyár
Ez volt a második legnagyobb ipari vállalkozás az Osztrák – Magyar Monarchiában, a legnagyobb pedig a Monarchia magyar felében. Weiss Manfréd és testvére, Bertold által 1882-ben létrehozott Weiss konzervgyárból alakították át. A 19. század végén Weiss Manfréd cége kiterjesztette tevékenységét az osztrák-magyar hadsereg és a haditengerészet hadianyag-gyártására. A gyár minden típusú töltényt gyártott, a kézifegyvertől a tüzérségi lövedékig. Weiss Manfréd lett a birodalom magyar részének egyik fő fegyverkezelője. 1890-ben, a gyárban lőszergyártás során, súlyos baleset történt, amelynek következtében 1892-ben a tevékenységek átkerültek az akkor még nem urbanizált Csepel-szigetre (ma ez Budapest kerülete). A gyár elhelyezkedése kézzelfogható előnyöket is hozott a helyi közösség számára. Amikor Weiss ott megalapította gyárát, Csepel kisebb város volt, mindössze 2200 lakosa volt. A legújabb trendeknek megfelelően ott munkásházat épített, és jótékonysági munkát kezdeményezett a gyárban. Ő finanszírozta egy kórház felépítését és üzemeltetését, amelyet munkahelyi balesetekben megsérült alkalmazottak, valamint a helyi közösség vett igénybe. A társaság történetében egy másik jelentős fordulópont 1911-ben következett be, amikor Ausztria-Magyarország jelentősen bővítette katonai költségvetését. A termelési kapacitás nőtt, és hamarosan a vállalat a Szerb Királyság, a Bolgár Királyság, Portugália, Spanyolország, Mexikó és az Orosz Birodalom hadseregének egyik fő lőszerszállítója lett. 1913-ig a Weiss Manfréd Művek több mint 5000 embert foglalkoztattak, mint alkalmazottakat. Az első világháború alatt az alkalmazottak száma megközelítette a 30 ezret. Az első világháborúig a cég Ausztria-Magyarország egyik legnagyobb fegyvergyártója volt, és mindenféle felszerelést készített, a repülőgépektől és a lőszerektől kezdve az autómotorokig és az autókig. A második világháború előestéjén a vállalat már modern ipari konglomerátum volt, több mint 40 000 embert foglalkoztattak, mint alkalmazottakat. A társaság vezetése nagyrészt magyar zsidókból állt, akiket letartóztattak, amikor a náci Németország 1944-ben megszállta Magyarországot. Végül a német SS átvette az irányítást a vállalat felett.
 

5. ablak
 
Megállapodás a Manfred Weiss részvénytársasággal
 
1920. június 3
 A hadfelszerelési főhivatal és a budapesti Weiss Manfréd cég képviselője között gyalogsági lőszer szállítására megkötött szerződés Varsóban, 1920. június 3-án   
 
Az iratborítón: 1184 szám, 1920. június 8.
 
Varsóban 1920. június 3-án létrejött szerződés a hadügyminisztérium mellett működő Hadfelszerelési Főhivatalként ismert GUZA [Hadfelszerelési Főhivatal] és a budapesti Weiss Manfred” Acél és Fémművek Részvénytársaság” a továbbiakban Társaság között, − melyet Weiss Alfonz képvisel, aki jogilag Krakkóban Mieczysław Sapiezer ügyvéd Sobieski utca I5. I. em. lakásába van bejelentve − az 1920 május 25-i meghatalmazás és az 1920. május 14-i ajánlat szerint a következő feltételek mellett:
1§ A Társaság kötelezi magát arra, hogy a 38.000.000 (harmincnyolc- millió) darab 95 M Mannlicher karabély lőszert gyárt és szállít a lengyel kormánynak. Az összes lőszereknek illeszkednie kell a Schwarzlose 7/12 mintájú géppuskához. Az előállított 38.000.000 lőszerből 3 milliót részegységekben kell leszállítani, lőpor nélkül, azaz, lövedéket, hüvelyt csomagolva. A maradék 35.000.000 darab töltény készre szerelt állapotban, lőporral együtt, tábori csomagolásban, szigorú összhangban a legutóbbi háború alatti volt osztrák-magyar katonai hatóságok által megkövetelt előírásokkal lesz legyártva.
2§ Az 1§-ban jelzett, részegységekben szállítandó töltnyekért a Társaság lepecsételt 5.150/ ötezeregyszázötven osztrák koronát kap 1000 darabonként a G.Roth cég bécsi telepén in loco. A kész töltényekért a Társaság 5100/ötezer egyszáz lengyel márkát kap 1000 töltényenként, tábori csomagolásban, in loco vagon Budapest, Csepelen, az 5§-ban megjelölt kifizetési móddal.
3§ A Társaság számlájára az 1§-ban említett töltényekért előlegként   89.250.000 lengyel márkát (nyolcvankilencmillió kétszázötvenezer) a GUZA legkésőbb négy napon belül azután átutal, amint megkapja a Társaságtől a Pesti Kereskedelmi Bank (Pester Ungarische Commercial Bank) vagy más bank garanciáját, amelyet a GUZA elfogad. A garancia az előleg teljes összegére vonatkozik, a csatolt 1.számú minta alapján. 
4§ A Társaság kötelezi magát arra, hogy az 1§-ban rögzített 3 millió darab töltényt részegységekben és haladéktalanul a maradék 35 miillió készre szerelt töltényt nem kevesebb, mint 10 milliós (tíz millió) tételekben havonta leszállítja úgy, hogy a szerződés egészének teljesítése három és fél hónap alatt megtörténik. A havi szállítás négy egyenlő részletekben történik. A megrendelés teljesítésének kezdete a 3§-ban említett előleg kifizetési napjától kezdődik.   Előre nem látható okok és mértékadó hatóságok által késedelmesen kiadott kiviteli engedély miatti [szállítási] késedelmet csak feltételesen lehet figyelembe venni, ha a Társaság erről időben értesíti a GUZA-t. Abban az esetben, ha nem lehetséges leszállítani az egész mennyiséget, benne a bécsi G. Roth cég által gyártott nem szerelt töltényeket, a Társaság köteles a hiányzó mennyiséget   kiegészíteni ill. legyártani a gyárban Csepelen és leszállítani nem később, mint egy hónappal a szerződés aláírása után
5§ Az   §1 említett lőszermennyiségért járó összeget a Társaság megkapja, miután a szállítás dokumentumait benyújtja a GUZA-nak Varsóban vagy a GUZA által megjelölt személynek bemutatja az átvételi elismervényeket.
 
Forrás: Varga László László, Dwa Bratanki / Két Jó Barát/, Varsó 2016

6. ablak
 
A segítség útjai
1920. augusztus 12-én a csepeli gyárból (Románia és Pokucie, Lemberg, Krakkó és Częstochowa révén) érkeztek a magyar szállítmányok Lengyelországba Skierniewice felé, mintegy 21-22 millió lőszert szállítva. 1920 júliusának második felétől augusztus 20-a tájékáig Magyarország (és Románia) a Lengyelország által Franciaországban (egyrészt Görögországban tárolt), Olaszországban és Ausztriában (a polgári magánvállalkozások közreműködésének köszönhetően) megvásárolt háborús hadianyagok szállításának egyetlen útvonala maradt.
 
Szállítási blokkolások
Legkorábban, 1920 májusa óta, a III. [Kommunista] Internacionálé kérésére az olasz gyári munkások és az angol dokkmunkások blokkolták a gyárak és kikötők kapuit, hogy ne gyártsanak és szállítsanak hadianyagot Lengyelországnak. 1920 nyarán a bolsevik Oroszország, megzsarolva az osztrák és a magyar kormányt az első világháborús hadifoglyok oroszországi fogva tartásával, semlegességi nyilatkozatot követelt, amely megtiltotta a hadianyagok, lőszerek gyártását és kivitelét Lengyelországba. A magyarok is hivatalosan aláírtak egy ilyen nyilatkozatot, de nem vették figyelembe, miközben az osztrák kormány nemcsak elfogadta, hanem buzgón be is avatkozott, amikor ilyen megrendelésekről vagy Lengyelországba irányuló szállítmányokról érkezett hír. Csehszlovákia kormánya - Lengyelország függetlenségének megszerzésétől 1922-ig - rendszeresen akadályozta a területén keresztül történő átszállítást különféle ürügyekkel, sőt arra ösztönözte a vasúti szakszervezetet, hogy függessze fel a Cseh- és Morvaországon keresztülmenő szállításokat, és a szerelvényeket küldje vissza Ausztriának és Magyarországnak.
 
A Lengyel-magyar együttműködés egyik legérdekesebb epizódja az a "különleges titkos, magyar katonai egység, amely Lengyelországban, a lengyel hadsereg alárendeltségében Krakkó közelében Jordanówban alakult meg és állomásozott. A másik önkéntes magyar egység a bolsevik Oroszország elleni harcban vett részt a 8. „vörös kozák" lovashadosztály " ellen Stryj közelében). Az előbbi Magyar Légió egy a csehekkel Cieszyni Szliéziáért vívandó esetleges háborúban vett volna részt. A magyar légió katonája feloszlatása után Lengyelországban maradt a légiós század egyik fele (a rendőrségen és a hadseregben szolgáltak), a többiek visszatértek Magyarországra."
 

7. ablak
 
Világsajtó Lengyelország támogatásáról
 

8. ablak
 
Magyar önkéntesek a lengyel hadseregben 1919-1920-ban
 
Különleges helyet foglal el az 1920-as magyar-lengyel kapcsolatok között egy eddig feltáratlan téma: magyar önkéntesek a lengyel hadseregben 1919-1921-ben.
Az egyes magyar önkéntesek 1918-1921 közötti háborúkban való részvételének történetét megelőzte egy ezredes. Smazsenka Ferdynand, később Taróczynak hívták, aki a császári és királysági hadsereg, majd - az 1920-tól Honvédség néven ismert magyar királyi hadsereg tisztje volt. Taróczy, a Magyar Hadtörténeti Levéltár bécsi kirendeltségének helyettes vezetője volt, miután a Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21-én megalakult, jelentkezett a lengyel hadsereghez (nem vették fel). Az első világháborúban többek között harcolt Galíciában. 1916-ban a lublini székhelyű osztrák-magyar megszállási övezet (K. u. K. Okkupationsgebeit) Cs. és kir. Katonai Főkormányzóságának (K. u. K. Militär Generalgouvernement) katonai tisztviselője volt. Talán innen származik kötődése Lengyelországhoz vagy a lengyelekhez. Ennek oka lehetett az a félelem is, hogy a magyar és a bolsevik Vörös Hadsereg egyesülhet, amelyet saját szerény erőivel akart megakadályozni. Nincsenek dokumentumok, amelyek a hivatalos lengyel tényezők válaszát mutatnák. A magyar királyi hadseregben végzett szolgálattal kapcsolatos levéltári dokumentumai nem utalnak a lengyel hadseregben való szolgálatra. Az 1918-1939 közötti időszakban keletkezett magyar és lengyel levéltári dokumentumok, valamint a sajtó sokszor pótolhatatlan információkat szolgáltat a magyar önkéntesek részvételéről az 1919-1921-es lengyel háborúkban a ma már nem létező források hiánya miatt.
1932. augusztus 17-én „Magyarság” (Budapest) írta, hogy: Az első világháború után sok fiatal ismét csatlakozott a lengyel – cseh határon álló légiókhoz, és hősiesen harcoltak az oroszokkal Varsó közelében.
 

9. ablak
 
1920 után lengyelek és magyarok 1939-1956
 
1939. szeptember - lengyel menekültek Magyarországon
„Hitler területi ígéreteket tett Magyarországnak, hogy ösztönözze a magyar csapatokat az ellenségeskedésekhez, és később engedélyt is kért a német csapatok számára, hogy a magyar területen keresztül vonuljanak Lengyelország felé. A budapesti minisztertanács figyelmen kívül hagyta a területekre vonatkozó ígéreteket, és a német csapatok felvonulási engedély iránti kérelmét szeptember 10-én egyhangúan elutasította. Az ellenségeskedés fejlődésével egyre több lengyel menekült érkezett Magyarországra a történelmi lengyel – magyar határán keresztül. (...) Antall József (idősebb) számításai szerint 15 ezren érkeztek Magyarországra 1939. szeptember 17-ig, majd további 125 ezren 1944. március 19-ig, lengyel polgári menekültek és internált katonák. Az 1943 májusáig vezetett listák egyikében 45 225 lengyel katona érkezését 1940 nyaráig rögzítették, amely akkoriban megfelelt két vagy három gyalogos hadosztály számának." Dr. Kovács Vilmos, magyar katonák a varsói felkelésben 1944-ben: A Lengyelek a barátaink, a Magyarok és a Varsói Felkelés 1944. Nemzeti Emlékezet Intézete - Bizottság a Lengyel Nemzet elleni bűncselekmények üldözéséért & Varsói Magyar Kulturális Intézet, 2017.
Létrejött a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság. Tevékenységébe a legkiválóbb magyar családok kapcsolódtak be, akiket olyan arisztokraták képviseltek, mint Andrássy Ilona, ​​Károlyi Józsefné, Szapáry Erzsébet, Odescalchi Klára. (…) A támogatás az egész országban beindult. A Magyar Vöröskereszt példáját sok polgármester és számos önkormányzati szervet követte azonnal. Számos szervezet és társadalmi egyesület, valamint városok és falvak több ezer lakosa csatlakozott az országos jótékonysági kampányhoz: "Magyarok a Lengyelekért" szlogen alatt. Grzegorz Łubczyk, Henryk Sławik, Nemzeti Emlékezet Intézete, a Lengyel Nemzet Elleni Elkövetett Bűncselekmények Ügyészségének Bizottsága, 2019
 
Varsói felkelés 1944
„1944. július és augusztus fordulóján a magyar csapatok Varsó közelében helyezkedtek el. (...) A német parancsnokság azt is tervezte, hogy felhasználja a szövetségeseket a lengyelek elleni harcra, de a magyarok ezt elutasították. Lengyel [Béla] tábornok így idézi fel ezeket az eseményeket: (...) kaptam egy parancsot a német 9. hadsereg felettesétől, hogy a gyűrű egyik szakaszát Varsót körülvegyem a csapataimmal Mokotówban, és hagyjam, hogy tüzérségem részt vegyen a varsói lövetésében. Azonnal elmentem Vormann tábornokhoz, és megkértem, vonja vissza ezt a parancsát. Ezt azzal indokoltam, hogy a magyarok nem háborúztak Lengyelországgal, ráadásul csapataim megtagadhatták a parancsok teljesítését, amit nem akartam megengedni. (...) "A jaktorów-i csatában magyarok által megmentett" Kampinos "csoportból származó lengyel felkelők száma több tucattól akár száznál is több lehet."
Szymon Nowak, Nem lőttek a lengyelekre, dzieje.pl – szerint.
 
Magyar forradalom 1956
„A magyarországi forradalom 1956. október 23-án kezdődött (...) tüntetéssel Bem József tábornok szobránál. A tüntetők támogatni akarták a lengyelországi "olvadást" (...). A demonstráció során lengyel zászlók lengettek, elhangzott a "Mazurek Dąbrowskiego" [a lengyel Himnusz] és az "Isten, ki Lengyelhont" vallási ének magyar szöveggel. A tömegben lengyel diákok is voltak. Jelen voltak az írók is - Adam Ważyk és Zbigniew Herbert, akik később "Węgrom" [Magyaroknak] címmel verset írtak. A tüntetők a Parlament épületéhez. Időközben a gyárból kilépő munkások csatlakoztak a menethez. (…) A zavargások hallatán Gerő Ernő, a Magyar Munkáspárt Központi Bizottságának akkori első titkára katonai beavatkozást kért a szovjetektől. Október 23-án és 24-én éjjel a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok Budapestre léptek. (...) A budapesti forradalom kezdetétől a lengyelek segíteni kezdték a magyarokat. (…) A vért tömegesen adták. (…) Az első Lengyelországból vért szállító gépek október 25-én, a harcok kitörését követő napon szálltak le Budapesten. Pénzt is gyűjtöttek. Krakkóban, Wrocławban és Szczecinben felállították a Magyarok Segélybizottságát. Becslések szerint az összegyűjtött támogatás értéke megegyezett az akkor 2 millió US $-al.  Ezt a Lengyel Vöröskereszten keresztül adták át Magyarországnak. Az egész országban demonstrációkat tartottak a magyarok támogatásáról."
Dr. Tischler János előadása alapján, Varsói Királyi Palota, 2015. október 8.: wszechnica.org.pl- szerint

10. ablak
 
Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy
 
A budapesti lengyel-magyar barátság falfestménye készült a budapesti Lengyel Intézet 75. évfordulójára. A falfestményen két gyökerekkel egybenőtt tölgy látható, és Stanisław Worcell szavai: „Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt összefutnak és láthatatlanul összekapcsolódtak, összefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége, a másik életének és egészségének feltétele.” És láthatja, hogy ez a gondolat szinte archetipikus hatalomra tett szert, megerősítve a tisztességet a kölcsönös kapcsolatokban, különösen baj idején - vagyis a háború idején, amikor próbára tevődik a barátság].
 
A falfestmény szerzői a Neopaint csoport művészei. A VII. kerület Klauzál és Wesselényi utca kereszteződésében lévő bérház falán található.
 
„Az 1920-ban Lengyelországnak nyújtott magyar segítség felbecsülhetetlen értékű az 1920. október 6-i jelentésben, és mindig a lengyel emlékezetben marad. A testvériség és az "unokaöccsök" szolidaritásának ezek a bizonyítékai, amelyeket a valódi nemzeti érdekek diktáltak, de a tiszta  érdeklődés és a nemzeti érzelem keretein túllépve 20 évvel később meghozták gyümölcsüket, amikor az 1939-es második világháború idején Magyarország több ezer lengyel menekültet fogadott be és gondozott, és eredményezték, hogy a magyar csapatokat,  1944-ben nem lehetett felhasználni a varsói felkelés elleni harcra, 1956-ban is meghozták gyümölcsüket, amikor a magyar forradalom ihletet merített a "lengyel októberből", Lengyelország pedig a kommunizmus béklyójában maradva humanitárius segítséget nyújtott a forradalom áldozatainak, és a magyar népnek”.   Grzegorz Nowik, bevezető a "Két Jó Barát" című könyvbe, 2016
 
„A kérdés az, hogy Magyarország miért támogatta Lengyelországot 1918–1920-ban? Főleg azért, mert egy évvel korábban (1919. március 19-től augusztus 1-ig) maguk is megtapasztalták a bolsevik forradalom (Magyar Tanácsköztársaság) következményeit, és megértették a bolsevik fenyegetés rettegését. Magyarország helyesen jósolta, hogy a Vörös Hadsereg a lengyel hadsereg fölötti győzelme után ismét Magyarországra lép. "
Magyar történész Varga Endre László, a Jagelló Egyetemen végzett, bevezető a "Két Jó Barát" című könyve.
 
2007. március 12-én a jószomszédi kapcsolatokra emlékezve a magyar parlament egyhangúlag március 23-át nyilvánította a lengyel – magyar barátság napjává, négy nappal később pedig a Lengyel Köztársaság parlamentje elismeréssel részesült ilyen dicsőségben. „Több mint 1000 éve a lengyelek és a magyarok Európa ugyanazon részén élnek, és tartós kötelékeket teremtenek, amelyek mindkét nemzetet sok szinten összekapcsolják: politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági szinten. Többször harcoltunk le keletről és nyugatról egyaránt” olvasható az elfogadott határozatban. Közös sors, közös hősök, közös ellenségek és barátok, mindez a valódi szimpátia és mély barátság megszületését és megszilárdulását eredményezte a lengyel és a magyar nemzet között.