A DVINA továbbfejlesztett változata A szovjet VOLHOV az SZ-75 rakétarendszerek (DVINA, GYESZNA) továbbfejlesztett változata. Harcászati-technikai jellemzői jobbak, mint az elődtípusoké, rendelkezik zavarszűrő berendezéssel és „saját-idegen” felismerő rendszerrel. Felépítése és működése hasonló, mint a DVINA komplexumé. A magyar légvédelemnél 1978 és 2001 között állt szolgálatban. NATO-kód: SA-2e, f. A magyar légvédelemnél A VOLHOV rakétakomplexumokat 1978-ban rendszeresítették a Magyar Néphadsereg honi légvédelmi rakétacsapatainál. Az átfegyverzést először a 11. légvédelmi rakétadandár 1., 2., 3., és 4. osztályai hajtották végre, a teljes folyamat 1982-ig tartott. Az első rakéta-éleslövészetre 1979-ben került sor a Szovjetunióban, az Asztrahány közelében lévő asuluki lőtéren. A komplexumok középjavítását, évente átlagosan egyet, a nyírteleki javítóüzemben végezték el. A VOLHOV rakétakomplexumok egészen 2001-ig, a Magyar Honvédség 11. Duna vegyes légvédelmi rakétaezred megszüntetéséig álltak szolgálatban. Felépítése és működése A parancsnok az UV kabinból irányította a rakétakomplexum harctevékenységét, a tartalék alkatrészek raktározására a PRM kabin szolgált. Légvédelmi rakétaosztályonként 3 javadalmazás, azaz 36 darab V-755 rakétát rendszeresítettek, amely hasonló volt, mint a DVINA rendszer V-750-es rakétája, de korszerűbb hajtóművel és harci fejjel látták el. Az indítórendszer három tűzcsoportból állt, hat indítóállvánnyal, valamint rakéta-előkészítő és szerelő-töltő csoporttal. A VOLHOV komplexummal felszerelt osztályok rendszeresített állománya 13 tiszt, 21 tiszthelyettes, 217 sorállományú katona és 2 polgári alkalmazott volt. A rakéta szállítását TZM PR-11B típusú szállító-töltő utánfutóval és ZIL-131 nyerges vontatóval végezték. A komplexum a következő részekből állt: - UV-kabin - AV-kabin - PV-kabin - RKU-V kabin - 5E96 kabin - ZEF-kabin - PRM-V kabin - SZM-91 indítóállvány - PR-11B utánfutó