Az első generációs sugárhajtású A MiG-15bisz szovjet első generációs sugárhajtású vadászrepülőgép. Első harci alkalmazására a koreai háborúban került sor. A Magyar Néphadsereg 104 darabot rendszeresített belőle, amelyek 1952 és 1975 között álltak szolgálatban. NATO-kódja: Fagot-B. Óriási példányszámban gyártották A Mikojan–Gurjevics tervezőirodában kifejlesztett prototípus 1947. december 30-án szállt fel először. Hajtóműve kezdetben az RD-45 Rolls-Royce „Nene” gázturbina szovjet másolata volt, de a bisz-eket már Klimov VK-1 hajtóművel látták el. A MiG-15-ösből a Szovjetunióban több mint 12 ezer darabot gyártottak. Licenc alapján Csehszlovákiában, Lengyelországban és Kínában is készítették. Ezekkel a változatokkal együtt a teljes gyártási darabszáma eléri a 18 ezret. Magyarországon A magyar légierő sugárhajtású korszaka 1951-ben kezdődött, ekkor érkeztek meg az első MiG-15-ös repülőgépek: 10 db együléses vadász és 4 db UTI MiG–15 kétüléses gyakorlógép. Az első önálló magyar repülést 1951. augusztus 24-én Mezőfi István alezredes hajtotta végre. A MiG-15-ösök először az1952. április 4-i díszszemlén szerepeltek a nyilvánosság előtt: egy húsz gépből álló kötelék húzott el a Hősök tere fölött. Az első katapultálások is ehhez a típushoz kötődnek. Az első sikeres vészelhagyást Ferencz István főhadnagy hajtotta végre 1952. július 17-én. Kivonásuk a hadrendből Az 1960-as évek elejétől a korszerűbb, újabb típusok megjelenése miatt megkezdődött a MiG-15-ösök fokozatos kivonása a hadrendből. 1966-ban egyetlen év alatt 30 gépet selejteztek ki. Az 1970-es évek elején a megmaradt példányokat terepszínű festéssel látták el - az aljuk világoskék volt -, és harcfelderítőként alkalmazták. Az utolsó MiG-15-öst 1975. augusztus 31-én vonták ki. A kiállított gép 1951-ben készült a Szovjetunióban, gyári száma: 31530912.